két keréken a jakab-hegyen

Már napok óta ijesztegetnek a meteorológusok a rossz idő betörésével ezen a hétvégén, ezért a maradék jó időt kihasználva bringára ültem és tettem egy kisebb kört a Mecseken. Elsősorban azért, hogy ne vesszen kárba ez a fél nap, mert ki tudja mikor lehet legközelebb kirándulni. Másodsorban pedig azért, mert új nyerget vettem és ki kellett próbálnom hogyan teljesít. Mert az előző, amivel a bringát vettem, bizonyos idő után olyan volt, mintha egy szimpla deszkán ültem volna. Mivel ebből kifolyólag rendszeresen feltörte a hátsómat, mindenképp kellet egy új. örömmel jelentem, hogy az új nyereg jól szuperál.
Reggel korán, fél 8-kor indultam, mert előzetesen úgy jósolták, hogy kora délután érkezik a cudar idő és addigra azért már haza akartam érni, nem szívesen áztam volna el. Kertvárosból indulva először a Tüzér utcához tekertem, itt rácsatlakoztam a K-20 jelzésű kerékpárútra, ami egészen a Magyarürögi útig elvisz. Itt egy kicsit emelkedik, de hamar el lehet érni Éger-völgyet, ahonnan a tulajdonképpeni Pécs-Orfű kerékpárút indul. Mivel első megállónak a Remete-rétet választottam, így a bringaúton kerekeztem tovább.
Erről a szakaszról csak annyit írnék, hogy elképesztően piszkos, mindenféle növényi hulladék borítja, amit csak el lehet képzelni. Tehát, az az állítás, miszerint ezt a bringautat rendszeresen takarítják, egészen egyszerűen szerintem nem igaz. A tavaly májusi "átadás" - mert semmiféle hivatalos átadásról nem tudok - óta szerintem senki nem nyúlt hozzá. Kivéve persze a tolvajokat, akik a remete-réti bringás pihenő két nagy asztalát és négy padját vitték már el. Biztos kellett a fa télen tüzelőnek, vagy csak szimplán eladták, mint faanyagot. Nem tudom, de a kezük szakadjon le a rohadékoknak. Sőt, most már a bringatároló alapjául szolgáló piros színű térkövek fele is fel van már szedve. Szóval elképesztő pofátlan módon hordják el szépen lassan a kerékpárutat.
A pihenőnél bedobtam egy csokit, ittam vizet és pár perc pihi után indultam tovább. Balra fel, a kék sáv jelzésen az erdőben. Ez az út ugyanis kerékpározásra is ki van jelölve. Itt mindjárt az elején elég meredek és sziklás volt, így aztán csak toltam a drótszamarat. Sajnos egyébként a bringám, annak ellenére, hogy mountain bike, nem igazán alkalmas erdei utakra és még én sem vagyok olyan combos, hogy minden komolyabb emelkedőn feltekerjek. Toltomban arra lettem figyelmes, hogy egy, 15-20 méterre előttem lévő egerészölyv röppent fel az út közepéről. Kicsit arrébb pedig egy gyönyörű erdei sikló napfürdőzött keresztben a turistaúton. Gyorsan előkaptam a fényképezőgépet és sikerült csinálni egy képet, mert ahogy kicsit közelebb akartam férkőzni, egyből eliszkolt az erdőszegély keszekusza, sűrű aljnövényzetében. Mentem tovább, majd mikor felértem az emelkedő tetejére, ismét nyeregbe pattantam és tekertem tovább. Innen gyakorlatilag végig lefelé vitt az út a Szuadó-nyereghez, ahonnan megint csak emelkedni kellett. Nagyjából 20 perc múlva felértem a csúcsra, és megpihentem a Pálos kolostor romjai között. Itt bedobtam egy szendvicset, csokit és ezután készült egy fénykép rólam, egy pedig a szomszédos kilátóról. Itt is megpihentem, kicsit hosszabban, mint eddig, azután pedig indultam visszafelé ugyanazon az útvonalon. Egyébként ebben az irányban sokkal gyorsabban tettem meg ezt a szakaszt a Remete-rétig, ahol ismét kis pihi következett és az utolsó csoki. Lefelé pedig élvezet menni a kerékpárúton, hamar visszaértem Éger-völgybe, onnan pedig haza. Az esőt szerencsére megúsztam, sőt még most is, e sorok írásakor is hét ágra süt a Nap. Összességében 33 km-t töltöttem a nyeregben, de az össz táv azért hosszabb volt, mert a tolók alatt nem mért az óra.

a cigány-hegyen és a kőlyuknál

Rendhagyó bejegyzés, de most készültem el ezekkel a panorámaképekkel és úgy gondoltam, hogy teljesebbé teszik a blog tartalmát.

Cigány-hegyi kilátó
Egy-egy hegycsúcsra felmászva szívesen pihen meg az ember, hát még akkor, ha kilátót is talál fent. Így volt ez a Mecsek 15 teljesítménytúrán, amikor a Cigány-hegyre mentünk fel. A Kelet-Mecsekben, Kisújbánya felett található Cigány-hegy 524 m magas, tetején pedig az 1978-ban épült kilátó található, melyet Buzás Endre tervei alapján készítettek. A kilátó alapja terméskő, gránit névtáblával ellátva. 2007-ben felújításra került, ráadásul két szinttel magasították is. Ezért az innen látható panoráma egészen egyedülálló. A környező hegyek és völgyek mind szépen látszanak, de ugyanúgy szemünk elé tárul a Misina-Tubes vonulat, sőt még a Villányi-hegység is. A fényképen a nyugati-dél-nyugati kilátás látható, a figyelmesebbek még a Tv-tornyot is megtalálhatják a képen.

Kőlyuk
Azután, hogy a Kovács Béla 14 túrát teljesítettük, Pécsre visszajövet a Közép-Mecsek három csodaszép völgyét jártuk végig. Az első ilyen völgyben, a Nagy-mély-völgy egyik végében található a Kőlyuk. Ez a barlang egy hatalmas mészkőszikla hasadékában helyezkedik el, amit már az 1920-as években feltártak, azonban nem látogatható, bejárata vaskos ráccsal van lezárva. 1982 óta fokozottan védett természeti érték, közvetlen közelében pihenőhelyet alakítottak ki, valamint itt olthatjuk szomjunkat a Cserkész-forrás hűs vizével.

teljesítménytúrák a mecsekben: 2012. május

Sajnos a májusi hónap nem követi az április bőségét. Mindössze egy gyalogos és egy kerékpáros túra jut a hónapra, ráadásul egy napon mindkettő.

2012. 05. 19. - Baranya - Tolna 30/15
2012. 05. 19. - DÖKE 75K/50K/25K (országúti kerékpáros)

mecsek 15 (2012. 04. 30.)

A hosszú hétvége folytatásaként Elek és én ma távolsági buszra szálltunk, hogy egy újabb teljesítménytúrán induljunk. Úticélunk Zobákpuszta, a Vargánya Tanya volt a Kelt-Mecsekben. Mindig szívesen jövök a hegynek eme részére túrázni, mert nem túl gyakran fordulok meg itt. Így ha lehetőség adódik, azt igyekszem kihasználni, mert a Kelet-Mecsek gyönyörű, megéri a fáradtságot. A busz jó korán, fél 7-kor indult Pécsről, negyed 8-kor pedig már a rajtnál voltunk, ahol a 15-ös távon indulókat még nem rajtoltatták, mert csak 8-tól lehetett indulni. A következő 45 percben ittunk egy kávét és kiültünk a napfényre, mert a levegő még kicsit csípett, de nem annyira, hogy kellemetlen legyen. Kávézás közben a térképet bogarásztuk, hogy merre fogunk menni. Aztán nyolc előtt pár perccel megkaptuk az itinereket és elindultunk. Eleinte házak között a kék négyzeten haladtunk, majd beértünk az erdőbe. Itt aztán kitűnő idő volt, haladtunk is rendesen, nemsokára már a Gyopár kulcsosházat hagytuk magunk mögött. Keresztülhaladtunk egy napsütötte tágas réten, a fű még harmatos volt, nyikorgott a cipőnk talpa alatt. Elértük az erdészeti műutat és ezzel együtt a Pap-rétet. Még mindig a jelzésen haladva ereszkedni kezdtünk, le a Kis-tóti-völgybe. Az út végén széles, kavicsos útra értünk ki ahol éles bal kanyart vettünk és máris felfelé mentünk tovább. Nekem ez a szakasz nagyon ismerős volt, mégpedig azért mert ez visz be Püspökszentlászlóra. Mondjuk azért kicsit fura volt, mert eddig minden egyes alkalommal a másik irányba mentem rajta.

Tovább a teljes bejegyzéshez »

kovács béla 14 (2012. 04. 28.)

A hosszú hétvége első napja teljesítménytúrázással telt, Elekkel ketten indultunk Kovács Béla, a fiatalon elhunyt dombóvári testnevelő tanár tiszteletére megtartott emlék- és teljesítménytúrán. A rajt fent volt a Tv-torony tövében, és kicsit kaotikus jelleggel zajlott, nem igazán tudtuk, hogy a háromból melyik sorba álljunk be nevezni. Még éppen időben derült ki, hogy az egyik sor a fizetéshez áll, mi megkértünk egy lányzót, hogy nevezzen nekünk. Ezután megkaptuk a menetlevelet. Na, ez volt az első olyan jel, hogy a rendezőség nincs a helyzet magaslatán. Ugyanis térképvázlat abszolút nem volt az itinerben, ami azért annyira nem gáz, mert volt nálunk térkép. Ehelyett csak egy nagyjából negyed oldalnyi útvonalleírás volt a teljes (44km) távra. Igaz, hogy mi csak 14 km-t mentünk Sikondáig, de az addig tartó szöveges tájékoztatás a teljesség igényét nagyon mellőzte. Ezen túllépve elrajtoltunk, és rögtön a torony alatti sípályán kellett lemenni a piros sáv jelzésig. Elég elvetemült volt, aki ezt kitalálta, mert nagyon meredek az út és a térdeket sem túlzottan kíméli. Végül épségben leértünk és immár a sávon mentünk tovább. Igen hamar, kb. 2-3 perc alatt kint voltunk Kis-réten, ami engem nagyon meglepett, mert Dömörkaputól indulva jó 15-20 perc, így a sípályán levágva viszont igen rövid az út a tisztásig. Igazából a jól ismert úton haladtunk, amerre az elmúlt hetekben is, a sávon végig le a Kantavári-forrás leágazójáig, majd tovább a Rábay-fához.

Tovább a teljes bejegyzéshez »

baranya teljesítménytúrázója 2012

A bronz fokozat megszerzésé-
hez eddig teljesített túrák száma: 7/7
ezüst: 7/11

kitűzők

Kattints ide és nézd meg az eddig teljesített túrák kitűzőit, valamint olvasd el a túrák beszámolóit! A poszt nincs lezárva, rendszeresen frissül!